Egy kicsit most máshol

http://rekatot.freeblog.hu/

http://www.flickr.com/photos/29256654@N08/

Ősz

Ma több jó dolog is történt, bár az egész napi/heti/havi munkára rányomja a bélyegét egy olyan kampány, ami már hónapok óta húzódik és még mindig vannak módosítások, javítások, a határidők pedig már régen lejártak. De legyünk már pár héttel később és akkor remélem túl leszünk rajta.

Ma taktikai meetingünk volt a csajokkal, azaz csocsóztunk, igaz már 6 óra elmúlt, de azért kitartóak voltunk és négy menetet lejátszottunk. Jó kis feszültséglevezető az biztos. Az egész iroda tőlünk hangos ilyenkor.

Beugrottam a Tesco-ba, már nem először fordult elő velem, hogy előttem ugrik ki egy hal a tartályból a halosztályon. Utoljára nagyon nagy volt, szerintem el sem bírtam volna, ezért kolompoltam az eladónak, hogy jöjjön és tegye vissza. Most egy kisebb tükörponty ugrott ki elém, csapkodott jobbra-balra, kolompoltam megint, mert nem tudtam, hogy meg tudom-e fogni. Végül sikerült, szépen óvatosan megfogtam, nem kapálózott a kezemben és visszapottyantottam a helyére. Szegények, sajnálom őket, hogy egy szűk helyen, összezsúfolva kell várniuk a vesztüket... Próbálnak menekülni, de nem lehet sehová csak a hideg, zord kőre. Nem tudom, hogy ez menekülés vagy öngyilkosság.

A Váci úton, a Vízművek és a Tungsram épületénél a fák szinte összeérnek az út felett, a sárga levelek pedig úgy hullottak alá, mintha eső esne. A fény felülről megvilágította az egészet, olyan volt, mitha egy melankólikus filmben lennénk. Szép volt, kár, hogy nem volt nálam a fényképezőgép.

Dublin távirati stílusban

Szép volt, jó volt, élmény volt. Nem laknék ott, maxiumum a tengerparton :)

Dublin előtt

Say goodbye to summer time

Vackor

Fáradt vagyok, írnék valamit, de azt érzem, hogy teljesen üres a fejem. Történik mindenféle dolog, sokat vagyok bent, sok a munka. Ami jó hír, hogy megyek Dublinba. Ami nem annyira, hogy még 2 hétig munka szakadásig. Remélem hamarosan jönnek a gondolatok is. Addig is Vackor, aki csodával határos módon nem izgett-mozgott minden képen :)

Lehet, hogy megbántottam valakit, akit egyáltalán nem akartam. Csupán önzőségből, mert a szövegeit akartam és lehet, hogy megelégelte a dolgot. Ezúton kérek tőle elnézést. Nem akartam tapintatlan lenne, ne haragudj D!

DÉLUTÁN NÉHA

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.


VAN HOZZÁ KÖZÖD?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

Ingrid Sjöstrand

Postcard from Heaven

Trogir

Csukott szemmel

Ülök a tengerparton, meleg van, perzsel a nap, nem húzom be a lábam az árnyékba, inkább lezuhanyzok. Minden csepp víz jéghidegnek tűnik, megborzongok, de jól esik. Kiállok a napra, élvezem, ahogy lecsurog minden csepp víz, becsukom a szemem. Hallom a tenger zúgását, érzem a nap égető sugarát, messze egy csónak pöfékel, gyerekzsivaj jobbra, mögöttem az étterem, szolid evőeszköz csörömpölés. Az úton egy robogó húz el.

Kinyitom a szemem, mosolygok és eltervezem, hogy minden évben lesz, kell, hogy legyen egy ilyen hét. Szükségem van rá, mert kisimít, megnyugtat, olyan leszek, mint a csendes tenger felszíne.

Sziget érzés

Egy másik visszatérő érzés a Szigettel kapcsolatban...
Amikor "főutcán" végigmentem, többször is a Szárnyas fejvadász jutott eszembe. Olyan érzésem támadt, mintha a jövőben lennénk, hangszórók ismételgetik a teendőket, kaotikus hangzavar keveredik zenefoszlányokkal, hömpölyög a tömeg, emberek ezrei jönnek-mennek, a külsejük, kinézetük, származásuk megszámlálhatatlan. Ilyennek képzelem azt a fajta jövőt.

Rapid Eye Movement

El kellene kezdenem pakolni, mert holnap reggel indulunk Trogirba, de egyelőre még itt ülök a gép előtt, várom hogy a mosógép végezzen. Ez egyébként mindig csak kifogás, mert miért kellene várni rá, egyszer csak lejár az a program és kész.

A tegnapi nap a Szigeten nagyon jó volt, ellátogattunk sok színpadra, jól esett, főleg az REM koncert. A többiek még a hilltopos bor adagjaikat kérték ki, amikor én már ott toporogtam a nyakukon, hogy gyerünk-gyerünk, le fogunk maradni. Persze az első számról lemaradtunk.

Mentem volna én beljebb is, de olyan sokat voltak, hogy már nem lehetett, meg kellett elégednem a jobb elöllel és a kivetítővel. És igen, elsírtam magam, mert ez a zene belém ivódott, már régen, nagyon régen. Leírhatatlan az érzés, több tízezer ember között állni, a holdfogyatkozás kellős közepén és élőben hallgatni azt a zenét, ami már valahol a részedet képezni. És akkor megszólal a "The One I love".
Fire

Képek sokadszor

Balaton 3
Originally uploaded by rekatot

Sikerült végre ezt is összehoznom, mármint a képszerkesztő programot és azt, hogy átküldje ide a kiválasztott képet. Nagyszerű!

Ma is...

... fotóztam növényeket, lehet, hogy már unalmas, de szeretem. Vettem áfonyát, amiről mindig Svédország jut eszembe, amikor kimentünk az óriás páfrányos erdőbe négyen meg a kutya, jókat beszélgettünk meg röhögcséltünk, tele ettük magunkat áfonyával és az esti süteménybe is szedtünk több dobozzal. Szóval egy doboz gyümölcs ilyen emlékeket hív elő az emberből... Ez is arra késztetett hogy megint lencsevégre kapjam kis zöld, piros, sárga barátaimat. Közben meghallottam az egyik kedvenc számomat a rádióban és arra gondoltam, hogy akkor most betegség ide vagy oda, jókedvem lesz és kész. Pont. Ja, és megyek ki Szendtendrére a csajokhoz, hajgumit is viszek, mert úgy érzem Lea 6-8 copfot fog ma belőlem kihozni.

Napok

Harmadik napja itthon nyomom a kanapét. A betegség múlik, de még nem vagyok az igazi és persze 3 napja folyamatosan esik az eső. Kezdett nyomasztó lenni. A teraszon a virágok alól folyamatosan le kellett önteni a vizet, ami általában mindig fordítva szokott lenni. Már régen láttam ennyi esőt, nem is nagyon emlékszem rá... Bár biztos volt, csak az én memóriám rövid. A mai volt az első, amikor kisütött a nap, jó volt kimenni a napra, a levegőre úgy, hogy nem kellet az eső elől menekülve közlekedni.
Szeretem a levendulát, bazsalikomot, most pedig már citromfüvet is vettem, nagyon szépen nőnek. A levendulát leszedtem, mert közelebb állt az elnyíláshoz, mint a szépséghez. Persze egyből fotókat kellett készítenem... a terasz, a lemenő nap fénye, a növények illata, az itthoni semmittevés kihozta belőlem.

amazing.mp3

Köszönöm :)

Kukk

Szivárvány

Nyári zápor1

A park és lakói

Még itt ülök bent az irodában, nézek kifelé az óriás üvegfalon át a parkra, ahol a kutyák rohangálnak a lemenő napfényben. A gazdák meg sétálnak, beszélgetnek, kiváncsi lennék miről, ismerik-e egyáltalán egymást... Néhány futó is feltűnik, de ők gyorsan átfutnak a színtéren, a bicajosokkal együtt. Van 2 állandó szereplője a helynek, fura figurák, igazából csak találgatjuk kik lehetnek. Az egyik egy jól megtermett, ötvenes férfi a németjuhász kutyájával. Szinte minden nap kint ül ugyanazon a kövön, napozik. A kutya, a bicikli és a hűtőtáska a fa alatt, az árnyékban. Amikor lemegy a nap ők is távoznak. Ellenben a másik társaság, akik non-stop itt vannak 2 fehér autóval, kicsit gyanúsak is nekem, mert mitha abban a két autóban laknának. Van 2-3 kutyájuk is, egy vagy két zsemleszínű és egy fekete. Gondozottak, a srácok pedig fiatalok. Azt beszéltük, hogy egyszer lemegyünk és megkérdezzük, kik is ők valójában. De szerintem sose lesz bátroságunk. Inkább csak találgatunk minden nap és történetek szövünk innen az ablakból.

Because I'm free...

Pár bátorító szó...

"Fogja meg Vahur! Elharapni a torkát a nyavalyásnak!" (Marci kakas, amikor Vahur Kagot, Vuk apját üldözi)"

"Elmentek, elmentek a simabőrűvel. De miért mentek el? Értem fognak jönni. Biztosan visszajönnek értem. Most már azt sem bánom, ha kikapok. Csak jönnének már! ... Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok! ... Segítsetek Vuknak, a kis rókának!" (Vuk, a családja kiírtása után)

"- Buta vagyok én Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz." (Vuk és Karak)

"Egy-két dolgot még meg kell tanulnod Vuk! A róka nappal alszik, erőt gyűjt a vadászathoz. Éjjel, a sötétben vadászik a mi fajtánk." (Karak)

"Leskelődünk, leskelődünk, kis vörös? Nem láttál még macskát, kicsikém? Hát akkor jól nézd meg a karmaimat külön is!" (Nyaó, a macska Vuknak)

"Karaknak, te fogatlan, vén kutya! Kopasszanak meg a nyűvek! A holló játsszon a szemetekkel! Beképzelt! Felkapaszkodott! Öntelt! Korlátolt! Szemtelen!" (Sut Karaknak)

"Felnőttél, Vuk, ez a nap is eljött. Nem lesz ezentúl róka, aki ne elismeréssel mondaná ki a nevedet. Most már a magad ura vagy!" (Karak Vuknak)

"E'tanáta, Pista bácsi" (az egyik hajtó a Simebőrűnek Karak lelövése után)

"Most maradj csöndben, Vuk! Karakot megölhette a simabőrű, de a rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia." (Karak, a halála előtt)

Pay it forward by Világhal

A játékszabályok:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem. (Nem feltétlenül gasztro-ajándékról lesz szó, de nagy rá az esély.)
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell "fizetni", mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak három embert.
Most aztán kiderül, hogy van e errefelé három bátor... szóval?

http://soupandpasta.blogspot.com/

Én is kíváncsian várom :)

Krétakör

Tegnap este megnéztem a Krétakör FEKETEország című előadását. Az utolsó előadását, mert hivatalos keretek közt nem lesz több, a francba is...

A darázsfészek hasonlat jut eszembe időről-időre, a naponta hallható hírek sms formában jelennek meg a falon és ezt fejti a játék, ami egyszer-egyszer szíven ütött a témáját tekintve - amikor az önmagukat felgyújtó emberekről szólt, illetve a kiskorúak ellen elkövetett erőszakról - máskor meg nevettem a fájdalmas valóságtól - mert az emberi butaság és korrupció határtalan. Mindez a színészi zsenialitással fűszerezve.

A youtube-on fent van több előadás is.

Ma este bucsúkoncert a Millenáris Parkban, 19 órától.

Egy jóízű nevetés :)

http://www.youtube.com/watch?v=Z4Y4keqTV6w&feature=related


mert ettől mindenkinek jó kedve lesz :)

Esküvő

Andi és Peti ezennel házasok! :)
Sok Boldogságot és sok-sok gyerkőcöt kívánunk nekik!
A tiszteletükre felengedtünk az égre éjszaka egy hófehér héliumos lufit.

Greenpeace

http://tvint.greenpeaceweb.org/default.asp?loadfilm=70&loadcat=10

Scotland

Anne has gone

Tavaly márciusban ismertem meg, amikor Skóciában voltam, az utazás 3. napján, amikor Aberdeen-be értünk. Izgultam nagyon, mert nem tudtam, hogy érteni fogom-e őket, Markból kiindulva... nem tűnt egyszerűnek, mert a skót kiejtés egyszerűen érthetetlen (ez első 1-2 órában). Illetve George-ot a kutyát sem láttam még, tudtam, hogy az egész család imádja és hogy én is imádni fogom. Mikor odaértünk Anne fogadott minket, elég fáradtak voltunk, mert a nyugati partról átautóztunk a keleti partra, de még kora délután volt. Lepakoltuk a cuccokat, megdögönyöztük a kutyát. A kertben volt egy felső rész, ahogy egy kis üvegablakos pihenő ház volt. Anne készített teát és süteményt, ott ültünk teáztunk és ismertkedtünk. Lassan Peter is hazaérkezett és Mark is átjött. Még világos volt, elvittük a kutyát sétálni, autóval kimentünk a tengerpartra. Csak az tudja, aki már járt Anglia keleti tengerpartján, hogy onnan nagyon nehéz elszakadni, mert egyszerre kikapcsol, megnyugtat és szemegyönyöködtet. Hűvös volt, kicsit fújt a szél, a parti fövenyen szaladgáltunk a kutyával, botot dobáltunk neki. A föveny folytatása a futóhomok-szerű dűnés rész, ahol magas füvek és sárgavirágú bokrok vannak. És mintha ennek az egésznek nem akarna véget érni. A dűnéken felfelé versenyt rendeztünk, hogy ki tud hamarabb felérni... persze Mark ért fel, mégiscsak ő volt ott otthon.
Készült a vacsora, ami szülinapi vacsora is volt egyben, mert Kay-nek és Marknak is akkor volt, de az ajándékokat csak másnap adtuk át. Este a nappaliban a fiúk meccset néztek, Kay, Anne és én beszélgettünk. Kay régi szobájában aludtam, úgy gondoskodtak rólam, mintha gyerekkorom óta ismernének, nem pedig csak fél napja. Igazi meleg, családi hangulat, ahol tudja az ember, hogy a szeretet mindig ott van és segít, ha kell.
Másnap elmentünk kirándulni hárman és a kutya, rossz idő volt, esett is kicsit, de azért nekiindultunk megmászni a Bennachie hegyet. Akkora köd lett a tetejére, hogy semmit nem láttunk, sőt olyan hideg volt, hogy minden ruhát, sapkát, kesztyűt fel kellett venni, hogy ne fázzunk. Jó hosszú túrát tettünk, majd hazamentünk. Megtörtént az ajándékozás, mindenki kapott valami vicceset és hasznosat is. Én is kaptam Aberdeen-i futball sálat és sapkát, bögrét, skótkockás szoknyás medvét és sok apró kedves ajándékot. Anne egyszecsak elővett a mélyhűtőből egy darab kürtőskalácsot és kérdezte, tudom-e, hogy mi ez és kérek-e. Nem értettem, hogy kerül ez ide és miért a hűtőben van. Aztán kiderült, hogy decemberben nemzetiségi kirakodó vásár volt Aberdeen-be, ahol voltak magyarok is, na onnan volt a kalács. A fagyasztóban pedig hosszan eláll. Ígyhát közösen megettük a decemberi kalácsot márciusban és jót nevettünk. Este Peter és Anne meghívott minket vacsorázni egy hangulatos, helyi kis étterembe, ami a tengerparton volt, az ablakból kiláttunk a tengerre. Beszélgettünk, megtudtam, hogy régebben már voltak Magyarországon és nagyon tetszett nekik. Peter német származású, ezért körbeutazták Európát autóval és sátorral, lementek egészen Bulgáriáig. A "gyerekek" nem nyilatkoztak, hogy ők mennyire élvezték anno ezt a pár hetes túrát, csak mosolyogtak és a nudista strandra-tévedést emlegették nevetve. Anne és Peter büszkén újságolta, hogy mivel nagyon szeretnek kirándulni, vettek egy lakóautót, igaz használt, de nagyon jó állapotban van. Na majd azzal milyen jókat utazgatnak. Sokáig voltunk az étteremben, későn értünk haza, bedőltünk az ágyba, aludtunk, én pedig eközben az élményeket dolgoztam fel.
Másnap indultunk vissza Edinburgh-ba, Markot is vittük, mert bulit is terveztünk. Elérkezett a búcsúzás ideje, nagyon boldog voltam, hogy náluk tölthettem pár napot és úgy bántak velem, mint a csajádjukkal. És szomorú is kicsit, hogy csak ilyen rövid volt. Kialakult az a bizonyos szeretet-kapocs, ami többé nem tűnik el... Sírtunk picit, igen, sajnáltuk, hogy csak ennyi volt, írtak egy képeslapot, hogy mennyire örültek, hogy ott voltam és tudják, hogy bár a távolság óriási, mégis ez a barátság a "csajok", Kay és én közöttöm, mennyire közeli.
Azután hazajöttem és minden ment tovább a maga útján...
Jött a karácsony és kiderült, hogy Anne-nek agydaganata van, agresszív. Megműtötték többször is, de nincs sok remény, mert későn vették észre. Kay és George (2) márciusban jöttek látogatóba ide, reménykedtek, reménykedtünk, hogy van csoda és minden helyrehozható, meggyógyítható. Sokat beszélgettünk, hogy ma már olyan fejlett az orvostudomány, hogy bármi elképzelhető. És hittünk benne.

Anne ma reggel meghalt.
Remélem, hogy a lelke hamarosan új testet ölt és újra találkozunk. Addig pedig sok szeretettel gondolunk rá és felidézzük újra és újra a szép emlékeket, mégha csak pár napig tartottak is.

http://www.box.net/index.php?rm=box_v2_mp3_player_shared&node=f_169614762

Once

http://www.imdb.com/title/tt0907657/

Kicsit pofásabbá tettem a blogot, ennek örömére megosztom ezt a dalt és filmet mindenkivel:

http://www.youtube.com/watch?v=CoSL_qayMCc&feature=related

A film címe "Once", ír film, a The cost együttes énekes-dalszerzője szerepel benne, illetve az a cseh lány, akivel eredetileg is együtt énekelnek. Vannak akik musicalnek titulálják, de egyáltalán nem az! Nem szeretem a musicaleket, és ennem a zenéje mérföldekkel messzebb áll attól.

http://www.youtube.com/watch?v=JN-rmO4ibQo

hétfők

Van akinek nehezen indul a hét, gondjai vannak a hétfővel, nekem szerencsére ezzel nincs, csak max. a bejárással, mert ez az egy óra be, meg egy óra ki, azért sok. Ma Viktorral elmentünk jógázni, gerinc jóga a hivatalos neve. Magamtól lusta lennék elmenni, de így, hogy ketten megyünk, így nem vagyok olyan nagyon lusta dög. Az irodához nagyon közel van, a Városligeti fasoron kell végigmenni, amit minden egyes alkalommal élvezek. A hangulata nyugodt századelőt idéz, gyönyörű házakkal, széles utakkal, járdákkal, gyönyörűen benőtt hatalmas fákkal, nagy kertekkel. Mindig a házakat bámulom, mert valahogy elvarázsol a az épületek hangulata, szeretem az épületek homlokzatát, mintáit, furfangosságait, ez főleg a szecessziós házakra jellemző. Csak mindig oda kell figyelni, nehogy az ember kutyaszarba lépjen. Mikozben a lent és a fent között ingázott a fejem, a járdán krétával rajzolt napocskákat fedeztem fel. Nem messze van egy vagy két óvoda. Azután arra gondoltam, hogy annak lehet jó, aki tudja figyelni az épületek szépségét, de észreveszi a gyerekrajzokat is a járdán és még a szembejövő emberekre is tud mosolyogni. Na ez már túl giccses, de igazi felhőtlen boldogság lehet.

Közben megnéztem az erzsebetvaros.hu oldalon, hogy Vidor Emil tervezett itt elég sok házat.

Repülős nap

Ma arra ébredtem, hogy rengeteg, különböző hangú repülő halad folyamatosan a házak felett. Ennek nagyon örültem, mert gondoltam, hogy akkor ma van a Malév repülős nap. Kirohantam pizsamában a teraszra és figyeltem milyen gépek, nem mintha meg tudnám őket típus szerint különböztetni, de azért szemre igen. Gyorsan felöltöztem, fogtam a kutyát és kimentünk a repülőtérre. Tavaly vagy tavalyelőtt délután metünk csak ki, amikor már szállingóztak haza az emberek meg a gépek, ezért most kicsit izgatott voltam, hogy időben érjünk ki. Időben voltunk, érdekes, hogy nem reklámozzák sehol, pedig jó kis hétvégi program. Ennek ellenére sokan vannak minden évben, biztos, mindenki hasonlóan értesül róla, mint én. A kutya mindig nagy népszerűségnek örvend, bár a gyerekekkel vigyzni kell, mert őket nem szereti. Nem harap csak megijeszti őket, az is éppen elég. Sétáltunk, kiültünk a fűbe, néztem a gépeket. Meggyes rétest és pogácsát ettünk. Engem megnyugtatnak a sport-repülőterek, kilépek a hétköznapokból és belépek egy másik világba. Amikor kicsi voltam, sokkal több gép volt még, augusztus 20-ra gyakorolták a formagyakorlatokat. Egyszer egyedül voltam itthon és olyan sok gép jött, hogy megijedtem, azt hittem baj van, mondjuk háború vagy mi, mert csak jöttek-jöttek... A rossz érzés már elmúlt persze, a repülők pedig beépültek az életembe, mindig figyelem, hogy milyen típus vagy milyen jelzésűek. A Hammerben jól lehetett látni őket, bár a mostani irodából is viszonylag jó látni az utasszállítókat. A hőlégballonokat pedig egyenesen imádom, bár azokat ki nem szereti...