El kellene kezdenem pakolni, mert holnap reggel indulunk Trogirba, de egyelőre még itt ülök a gép előtt, várom hogy a mosógép végezzen. Ez egyébként mindig csak kifogás, mert miért kellene várni rá, egyszer csak lejár az a program és kész.
A tegnapi nap a Szigeten nagyon jó volt, ellátogattunk sok színpadra, jól esett, főleg az REM koncert. A többiek még a hilltopos bor adagjaikat kérték ki, amikor én már ott toporogtam a nyakukon, hogy gyerünk-gyerünk, le fogunk maradni. Persze az első számról lemaradtunk.
Mentem volna én beljebb is, de olyan sokat voltak, hogy már nem lehetett, meg kellett elégednem a jobb elöllel és a kivetítővel. És igen, elsírtam magam, mert ez a zene belém ivódott, már régen, nagyon régen. Leírhatatlan az érzés, több tízezer ember között állni, a holdfogyatkozás kellős közepén és élőben hallgatni azt a zenét, ami már valahol a részedet képezni. És akkor megszólal a "The One I love".
Fire
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése