Van akinek nehezen indul a hét, gondjai vannak a hétfővel, nekem szerencsére ezzel nincs, csak max. a bejárással, mert ez az egy óra be, meg egy óra ki, azért sok. Ma Viktorral elmentünk jógázni, gerinc jóga a hivatalos neve. Magamtól lusta lennék elmenni, de így, hogy ketten megyünk, így nem vagyok olyan nagyon lusta dög. Az irodához nagyon közel van, a Városligeti fasoron kell végigmenni, amit minden egyes alkalommal élvezek. A hangulata nyugodt századelőt idéz, gyönyörű házakkal, széles utakkal, járdákkal, gyönyörűen benőtt hatalmas fákkal, nagy kertekkel. Mindig a házakat bámulom, mert valahogy elvarázsol a az épületek hangulata, szeretem az épületek homlokzatát, mintáit, furfangosságait, ez főleg a szecessziós házakra jellemző. Csak mindig oda kell figyelni, nehogy az ember kutyaszarba lépjen. Mikozben a lent és a fent között ingázott a fejem, a járdán krétával rajzolt napocskákat fedeztem fel. Nem messze van egy vagy két óvoda. Azután arra gondoltam, hogy annak lehet jó, aki tudja figyelni az épületek szépségét, de észreveszi a gyerekrajzokat is a járdán és még a szembejövő emberekre is tud mosolyogni. Na ez már túl giccses, de igazi felhőtlen boldogság lehet.
Közben megnéztem az erzsebetvaros.hu oldalon, hogy Vidor Emil tervezett itt elég sok házat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése