A játékszabályok:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem. (Nem feltétlenül gasztro-ajándékról lesz szó, de nagy rá az esély.)
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell "fizetni", mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak három embert.
Most aztán kiderül, hogy van e errefelé három bátor... szóval?
http://soupandpasta.blogspot.com/
Én is kíváncsian várom :)
2008. június 29., vasárnap
2008. június 28., szombat
Krétakör
Tegnap este megnéztem a Krétakör FEKETEország című előadását. Az utolsó előadását, mert hivatalos keretek közt nem lesz több, a francba is...
A darázsfészek hasonlat jut eszembe időről-időre, a naponta hallható hírek sms formában jelennek meg a falon és ezt fejti a játék, ami egyszer-egyszer szíven ütött a témáját tekintve - amikor az önmagukat felgyújtó emberekről szólt, illetve a kiskorúak ellen elkövetett erőszakról - máskor meg nevettem a fájdalmas valóságtól - mert az emberi butaság és korrupció határtalan. Mindez a színészi zsenialitással fűszerezve.
A youtube-on fent van több előadás is.
Ma este bucsúkoncert a Millenáris Parkban, 19 órától.
2008. június 25., szerda
2008. június 22., vasárnap
Esküvő
Andi és Peti ezennel házasok! :)
Sok Boldogságot és sok-sok gyerkőcöt kívánunk nekik!
A tiszteletükre felengedtünk az égre éjszaka egy hófehér héliumos lufit.
2008. június 21., szombat
2008. június 20., péntek
Anne has gone
Tavaly márciusban ismertem meg, amikor Skóciában voltam, az utazás 3. napján, amikor Aberdeen-be értünk. Izgultam nagyon, mert nem tudtam, hogy érteni fogom-e őket, Markból kiindulva... nem tűnt egyszerűnek, mert a skót kiejtés egyszerűen érthetetlen (ez első 1-2 órában). Illetve George-ot a kutyát sem láttam még, tudtam, hogy az egész család imádja és hogy én is imádni fogom. Mikor odaértünk Anne fogadott minket, elég fáradtak voltunk, mert a nyugati partról átautóztunk a keleti partra, de még kora délután volt. Lepakoltuk a cuccokat, megdögönyöztük a kutyát. A kertben volt egy felső rész, ahogy egy kis üvegablakos pihenő ház volt. Anne készített teát és süteményt, ott ültünk teáztunk és ismertkedtünk. Lassan Peter is hazaérkezett és Mark is átjött. Még világos volt, elvittük a kutyát sétálni, autóval kimentünk a tengerpartra. Csak az tudja, aki már járt Anglia keleti tengerpartján, hogy onnan nagyon nehéz elszakadni, mert egyszerre kikapcsol, megnyugtat és szemegyönyöködtet. Hűvös volt, kicsit fújt a szél, a parti fövenyen szaladgáltunk a kutyával, botot dobáltunk neki. A föveny folytatása a futóhomok-szerű dűnés rész, ahol magas füvek és sárgavirágú bokrok vannak. És mintha ennek az egésznek nem akarna véget érni. A dűnéken felfelé versenyt rendeztünk, hogy ki tud hamarabb felérni... persze Mark ért fel, mégiscsak ő volt ott otthon.
Készült a vacsora, ami szülinapi vacsora is volt egyben, mert Kay-nek és Marknak is akkor volt, de az ajándékokat csak másnap adtuk át. Este a nappaliban a fiúk meccset néztek, Kay, Anne és én beszélgettünk. Kay régi szobájában aludtam, úgy gondoskodtak rólam, mintha gyerekkorom óta ismernének, nem pedig csak fél napja. Igazi meleg, családi hangulat, ahol tudja az ember, hogy a szeretet mindig ott van és segít, ha kell.
Másnap elmentünk kirándulni hárman és a kutya, rossz idő volt, esett is kicsit, de azért nekiindultunk megmászni a Bennachie hegyet. Akkora köd lett a tetejére, hogy semmit nem láttunk, sőt olyan hideg volt, hogy minden ruhát, sapkát, kesztyűt fel kellett venni, hogy ne fázzunk. Jó hosszú túrát tettünk, majd hazamentünk. Megtörtént az ajándékozás, mindenki kapott valami vicceset és hasznosat is. Én is kaptam Aberdeen-i futball sálat és sapkát, bögrét, skótkockás szoknyás medvét és sok apró kedves ajándékot. Anne egyszecsak elővett a mélyhűtőből egy darab kürtőskalácsot és kérdezte, tudom-e, hogy mi ez és kérek-e. Nem értettem, hogy kerül ez ide és miért a hűtőben van. Aztán kiderült, hogy decemberben nemzetiségi kirakodó vásár volt Aberdeen-be, ahol voltak magyarok is, na onnan volt a kalács. A fagyasztóban pedig hosszan eláll. Ígyhát közösen megettük a decemberi kalácsot márciusban és jót nevettünk. Este Peter és Anne meghívott minket vacsorázni egy hangulatos, helyi kis étterembe, ami a tengerparton volt, az ablakból kiláttunk a tengerre. Beszélgettünk, megtudtam, hogy régebben már voltak Magyarországon és nagyon tetszett nekik. Peter német származású, ezért körbeutazták Európát autóval és sátorral, lementek egészen Bulgáriáig. A "gyerekek" nem nyilatkoztak, hogy ők mennyire élvezték anno ezt a pár hetes túrát, csak mosolyogtak és a nudista strandra-tévedést emlegették nevetve. Anne és Peter büszkén újságolta, hogy mivel nagyon szeretnek kirándulni, vettek egy lakóautót, igaz használt, de nagyon jó állapotban van. Na majd azzal milyen jókat utazgatnak. Sokáig voltunk az étteremben, későn értünk haza, bedőltünk az ágyba, aludtunk, én pedig eközben az élményeket dolgoztam fel.
Másnap indultunk vissza Edinburgh-ba, Markot is vittük, mert bulit is terveztünk. Elérkezett a búcsúzás ideje, nagyon boldog voltam, hogy náluk tölthettem pár napot és úgy bántak velem, mint a csajádjukkal. És szomorú is kicsit, hogy csak ilyen rövid volt. Kialakult az a bizonyos szeretet-kapocs, ami többé nem tűnik el... Sírtunk picit, igen, sajnáltuk, hogy csak ennyi volt, írtak egy képeslapot, hogy mennyire örültek, hogy ott voltam és tudják, hogy bár a távolság óriási, mégis ez a barátság a "csajok", Kay és én közöttöm, mennyire közeli.
Azután hazajöttem és minden ment tovább a maga útján...
Jött a karácsony és kiderült, hogy Anne-nek agydaganata van, agresszív. Megműtötték többször is, de nincs sok remény, mert későn vették észre. Kay és George (2) márciusban jöttek látogatóba ide, reménykedtek, reménykedtünk, hogy van csoda és minden helyrehozható, meggyógyítható. Sokat beszélgettünk, hogy ma már olyan fejlett az orvostudomány, hogy bármi elképzelhető. És hittünk benne.
Anne ma reggel meghalt.
Remélem, hogy a lelke hamarosan új testet ölt és újra találkozunk. Addig pedig sok szeretettel gondolunk rá és felidézzük újra és újra a szép emlékeket, mégha csak pár napig tartottak is.
http://www.box.net/index.php?rm=box_v2_mp3_player_shared&node=f_169614762
Készült a vacsora, ami szülinapi vacsora is volt egyben, mert Kay-nek és Marknak is akkor volt, de az ajándékokat csak másnap adtuk át. Este a nappaliban a fiúk meccset néztek, Kay, Anne és én beszélgettünk. Kay régi szobájában aludtam, úgy gondoskodtak rólam, mintha gyerekkorom óta ismernének, nem pedig csak fél napja. Igazi meleg, családi hangulat, ahol tudja az ember, hogy a szeretet mindig ott van és segít, ha kell.
Másnap elmentünk kirándulni hárman és a kutya, rossz idő volt, esett is kicsit, de azért nekiindultunk megmászni a Bennachie hegyet. Akkora köd lett a tetejére, hogy semmit nem láttunk, sőt olyan hideg volt, hogy minden ruhát, sapkát, kesztyűt fel kellett venni, hogy ne fázzunk. Jó hosszú túrát tettünk, majd hazamentünk. Megtörtént az ajándékozás, mindenki kapott valami vicceset és hasznosat is. Én is kaptam Aberdeen-i futball sálat és sapkát, bögrét, skótkockás szoknyás medvét és sok apró kedves ajándékot. Anne egyszecsak elővett a mélyhűtőből egy darab kürtőskalácsot és kérdezte, tudom-e, hogy mi ez és kérek-e. Nem értettem, hogy kerül ez ide és miért a hűtőben van. Aztán kiderült, hogy decemberben nemzetiségi kirakodó vásár volt Aberdeen-be, ahol voltak magyarok is, na onnan volt a kalács. A fagyasztóban pedig hosszan eláll. Ígyhát közösen megettük a decemberi kalácsot márciusban és jót nevettünk. Este Peter és Anne meghívott minket vacsorázni egy hangulatos, helyi kis étterembe, ami a tengerparton volt, az ablakból kiláttunk a tengerre. Beszélgettünk, megtudtam, hogy régebben már voltak Magyarországon és nagyon tetszett nekik. Peter német származású, ezért körbeutazták Európát autóval és sátorral, lementek egészen Bulgáriáig. A "gyerekek" nem nyilatkoztak, hogy ők mennyire élvezték anno ezt a pár hetes túrát, csak mosolyogtak és a nudista strandra-tévedést emlegették nevetve. Anne és Peter büszkén újságolta, hogy mivel nagyon szeretnek kirándulni, vettek egy lakóautót, igaz használt, de nagyon jó állapotban van. Na majd azzal milyen jókat utazgatnak. Sokáig voltunk az étteremben, későn értünk haza, bedőltünk az ágyba, aludtunk, én pedig eközben az élményeket dolgoztam fel.
Másnap indultunk vissza Edinburgh-ba, Markot is vittük, mert bulit is terveztünk. Elérkezett a búcsúzás ideje, nagyon boldog voltam, hogy náluk tölthettem pár napot és úgy bántak velem, mint a csajádjukkal. És szomorú is kicsit, hogy csak ilyen rövid volt. Kialakult az a bizonyos szeretet-kapocs, ami többé nem tűnik el... Sírtunk picit, igen, sajnáltuk, hogy csak ennyi volt, írtak egy képeslapot, hogy mennyire örültek, hogy ott voltam és tudják, hogy bár a távolság óriási, mégis ez a barátság a "csajok", Kay és én közöttöm, mennyire közeli.
Azután hazajöttem és minden ment tovább a maga útján...
Jött a karácsony és kiderült, hogy Anne-nek agydaganata van, agresszív. Megműtötték többször is, de nincs sok remény, mert későn vették észre. Kay és George (2) márciusban jöttek látogatóba ide, reménykedtek, reménykedtünk, hogy van csoda és minden helyrehozható, meggyógyítható. Sokat beszélgettünk, hogy ma már olyan fejlett az orvostudomány, hogy bármi elképzelhető. És hittünk benne.
Anne ma reggel meghalt.
Remélem, hogy a lelke hamarosan új testet ölt és újra találkozunk. Addig pedig sok szeretettel gondolunk rá és felidézzük újra és újra a szép emlékeket, mégha csak pár napig tartottak is.
http://www.box.net/index.php?rm=box_v2_mp3_player_shared&node=f_169614762
2008. június 18., szerda
Once
Kicsit pofásabbá tettem a blogot, ennek örömére megosztom ezt a dalt és filmet mindenkivel:
A film címe "Once", ír film, a The cost együttes énekes-dalszerzője szerepel benne, illetve az a cseh lány, akivel eredetileg is együtt énekelnek. Vannak akik musicalnek titulálják, de egyáltalán nem az! Nem szeretem a musicaleket, és ennem a zenéje mérföldekkel messzebb áll attól.
2008. június 16., hétfő
hétfők
Van akinek nehezen indul a hét, gondjai vannak a hétfővel, nekem szerencsére ezzel nincs, csak max. a bejárással, mert ez az egy óra be, meg egy óra ki, azért sok. Ma Viktorral elmentünk jógázni, gerinc jóga a hivatalos neve. Magamtól lusta lennék elmenni, de így, hogy ketten megyünk, így nem vagyok olyan nagyon lusta dög. Az irodához nagyon közel van, a Városligeti fasoron kell végigmenni, amit minden egyes alkalommal élvezek. A hangulata nyugodt századelőt idéz, gyönyörű házakkal, széles utakkal, járdákkal, gyönyörűen benőtt hatalmas fákkal, nagy kertekkel. Mindig a házakat bámulom, mert valahogy elvarázsol a az épületek hangulata, szeretem az épületek homlokzatát, mintáit, furfangosságait, ez főleg a szecessziós házakra jellemző. Csak mindig oda kell figyelni, nehogy az ember kutyaszarba lépjen. Mikozben a lent és a fent között ingázott a fejem, a járdán krétával rajzolt napocskákat fedeztem fel. Nem messze van egy vagy két óvoda. Azután arra gondoltam, hogy annak lehet jó, aki tudja figyelni az épületek szépségét, de észreveszi a gyerekrajzokat is a járdán és még a szembejövő emberekre is tud mosolyogni. Na ez már túl giccses, de igazi felhőtlen boldogság lehet.
Közben megnéztem az erzsebetvaros.hu oldalon, hogy Vidor Emil tervezett itt elég sok házat.
2008. június 15., vasárnap
Repülős nap
Ma arra ébredtem, hogy rengeteg, különböző hangú repülő halad folyamatosan a házak felett. Ennek nagyon örültem, mert gondoltam, hogy akkor ma van a Malév repülős nap. Kirohantam pizsamában a teraszra és figyeltem milyen gépek, nem mintha meg tudnám őket típus szerint különböztetni, de azért szemre igen. Gyorsan felöltöztem, fogtam a kutyát és kimentünk a repülőtérre. Tavaly vagy tavalyelőtt délután metünk csak ki, amikor már szállingóztak haza az emberek meg a gépek, ezért most kicsit izgatott voltam, hogy időben érjünk ki. Időben voltunk, érdekes, hogy nem reklámozzák sehol, pedig jó kis hétvégi program. Ennek ellenére sokan vannak minden évben, biztos, mindenki hasonlóan értesül róla, mint én. A kutya mindig nagy népszerűségnek örvend, bár a gyerekekkel vigyzni kell, mert őket nem szereti. Nem harap csak megijeszti őket, az is éppen elég. Sétáltunk, kiültünk a fűbe, néztem a gépeket. Meggyes rétest és pogácsát ettünk. Engem megnyugtatnak a sport-repülőterek, kilépek a hétköznapokból és belépek egy másik világba. Amikor kicsi voltam, sokkal több gép volt még, augusztus 20-ra gyakorolták a formagyakorlatokat. Egyszer egyedül voltam itthon és olyan sok gép jött, hogy megijedtem, azt hittem baj van, mondjuk háború vagy mi, mert csak jöttek-jöttek... A rossz érzés már elmúlt persze, a repülők pedig beépültek az életembe, mindig figyelem, hogy milyen típus vagy milyen jelzésűek. A Hammerben jól lehetett látni őket, bár a mostani irodából is viszonylag jó látni az utasszállítókat. A hőlégballonokat pedig egyenesen imádom, bár azokat ki nem szereti...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
