2008. május 14., szerda

zene és szerelem

Az elválásnak annyi módja van, ahány ember létezik a Földön. Mindig van akit otthagynak és mindig van, aki elhagy valakit. Nahát... nem is olyan meglepő ez, igaz?
Mindkettő magát sajnálja, az egyik azért, hogy jaj-jaj szegény én, az a piszok másik, hogy kitolt velem. Aki meg otthagy, az pedig azt modja, szegény én, én felvállaltam a döntés nagyrészét, én vagyok, aki elviszi a balhét. Ez a tipikus, sablonos szakítás, millió és millió van, de hát érthető, mert az igazán igazit nem minden sarkon lehet megtalálni, sőt van, hogy egész életünkben sem találjuk meg. Itt jelezném, hogy nem egy életünk van, tehát azért ez egyszercsak bekövetkezik, csak sajnos lehet, hogy nem "most".
Az eddigi esetek túlnyomó részében én a második önsajnáló voltam, aki otthagyott. Nevezhetjük sokféleképpen, megfutamodás, menekülés, ésszerű döntés, ki-ki ahogy akarja.
Viszont a ló túlsó felén is voltam, ami tény, hogy más vetületet ad a történeteknek. Van, ami a mai napig mélyen bennem van, és lehet, hogy itt van a kutya elásva... Ez tulajdonképpen maga a távolság, ami több ezer kilométer személyében testesül meg és a különböző kultúrák és a távolság szorul 2 ember közé, akik egyébként jók voltak együtt. Nem adatott elég idő arra, hogy ezt a jólétet az idő vagy bárki megcáfolja vagy megerősítse. A francba is... Nem tudni, hogy működött volna vagy sem, ezt utálom a legjobban. Mindent el tudok fogadni, ha ki van mondva (szépen magyarosan), de a bizonytalanság a legrosszabb.
Ezt szintén egyszer egy közeli barátom mondta, hogy inkább mártsam meg benne a nagykést egyszer, de ne köntörfalazzak. Akkor még fiatal voltam és nem értettem, hogy miért lenne az jó neki, ahelyett, hogy kedves vagyok, bár nincsenek komolyabb szándékaim. Azóta ezt megértettem, igaza volt és van. Ezt a témát hosszan tudnám boncolgatni, de minek, bennem van minden kristálytisztán.

De akkor jöjjön egy lista:
Röyksoop: Remind me
Faithless: Crazy English summer, tulajdonképpen tőlül bármi jöhet...
meg Moby, Morcheeba, meg Moloko is ráadásképpen, Fat Boy Slimmel fűszerezve meg Underworlddel, nem tudom tovább sorolni, mert mindig van, ami nagyon jó.
Na jóccakát.... óóóó Apollo 440, Dido, De-Phazz, Jakatta - Vision, és akkor Tosca, 5,5 szám, amit Potyesz tudna, hogy melyik :))))
Ááááá annyi jó zene van..................................................................
Prodigy - Poison Hvar szigetén egy alagútban, teljes hangerővel.
És a komolyzenét igenis tessék komolyan venni, mert gyönyörű és csodálatos!

Nincsenek megjegyzések: