május

Csak még annyit, hogy virágzik az orgona és az akác.
Isteni tavaszi illatok mindenhol :)

zene és szerelem

Az elválásnak annyi módja van, ahány ember létezik a Földön. Mindig van akit otthagynak és mindig van, aki elhagy valakit. Nahát... nem is olyan meglepő ez, igaz?
Mindkettő magát sajnálja, az egyik azért, hogy jaj-jaj szegény én, az a piszok másik, hogy kitolt velem. Aki meg otthagy, az pedig azt modja, szegény én, én felvállaltam a döntés nagyrészét, én vagyok, aki elviszi a balhét. Ez a tipikus, sablonos szakítás, millió és millió van, de hát érthető, mert az igazán igazit nem minden sarkon lehet megtalálni, sőt van, hogy egész életünkben sem találjuk meg. Itt jelezném, hogy nem egy életünk van, tehát azért ez egyszercsak bekövetkezik, csak sajnos lehet, hogy nem "most".
Az eddigi esetek túlnyomó részében én a második önsajnáló voltam, aki otthagyott. Nevezhetjük sokféleképpen, megfutamodás, menekülés, ésszerű döntés, ki-ki ahogy akarja.
Viszont a ló túlsó felén is voltam, ami tény, hogy más vetületet ad a történeteknek. Van, ami a mai napig mélyen bennem van, és lehet, hogy itt van a kutya elásva... Ez tulajdonképpen maga a távolság, ami több ezer kilométer személyében testesül meg és a különböző kultúrák és a távolság szorul 2 ember közé, akik egyébként jók voltak együtt. Nem adatott elég idő arra, hogy ezt a jólétet az idő vagy bárki megcáfolja vagy megerősítse. A francba is... Nem tudni, hogy működött volna vagy sem, ezt utálom a legjobban. Mindent el tudok fogadni, ha ki van mondva (szépen magyarosan), de a bizonytalanság a legrosszabb.
Ezt szintén egyszer egy közeli barátom mondta, hogy inkább mártsam meg benne a nagykést egyszer, de ne köntörfalazzak. Akkor még fiatal voltam és nem értettem, hogy miért lenne az jó neki, ahelyett, hogy kedves vagyok, bár nincsenek komolyabb szándékaim. Azóta ezt megértettem, igaza volt és van. Ezt a témát hosszan tudnám boncolgatni, de minek, bennem van minden kristálytisztán.

De akkor jöjjön egy lista:
Röyksoop: Remind me
Faithless: Crazy English summer, tulajdonképpen tőlül bármi jöhet...
meg Moby, Morcheeba, meg Moloko is ráadásképpen, Fat Boy Slimmel fűszerezve meg Underworlddel, nem tudom tovább sorolni, mert mindig van, ami nagyon jó.
Na jóccakát.... óóóó Apollo 440, Dido, De-Phazz, Jakatta - Vision, és akkor Tosca, 5,5 szám, amit Potyesz tudna, hogy melyik :))))
Ááááá annyi jó zene van..................................................................
Prodigy - Poison Hvar szigetén egy alagútban, teljes hangerővel.
És a komolyzenét igenis tessék komolyan venni, mert gyönyörű és csodálatos!

Barcelona

Tegnap a Kálvin téren a Pata Negrában voltunk Mariannal, Katicával, Viktorral és Tamással. Aki volt már Barcelonában, az tudja, milyenek a tapas bárok. Hmmmm :) Nagyon finomat ettünk, nosztalgiáztam egy kicsit a képek közt, mert nagyon szép hely, bármikor visszamennék. Imádom az építészetét, a klímáját, azt, hogy légkondicionáltak a metrók, vonatok, kultúráltan lehet közlekedni, van egy hasonló piac, mint nálnk a Vásárcsarnok, amolyan túrista látványosság, de gyönyörű színes, különleges zöldségek-gyümölcsök-tengeri herkentyűk vannak. A Gaudí házakról már nem is beszélek. Megmásztuk a Sagrada Familiát, félelmetes, hogy milyen magasan vannak azok a tornyok. Adományokból építik tovább a megmaradt (kiegészített) tervek alapján. Van egy oldal, ott is nagyon cool épületek vannak: http://www.thecoolhunter.co.uk/architecture/
A mostani Kanári-szigeteki ház lélegzetelállító...

kupacok

Próbálom a nagy kupacokat rendbetenni, mind a lakásban, mind pedig a fejemben, de k.vára nem megy, mindig marad valami, valahol. Most a könyvespolcot pakoltam át, de közben a másik helyen halmozódik fel valami. Közben kimosott a gép is, ránézek az órára és megint délután van... Azt gondolom, hogy itt már sose lesz rend, úgy ahogy a fejemben sem. És akkor hogyan válaszoljak arra a kérdésre, hogy mit akarok én tőled? Mit tudom én, nem tudom. Jó lenne tudni, hogy te mit akarsz, vagy mi jó neked. Nekem most így jó. Mit akarhat az ember 32 évesen? Kötöttséget és függetlenséget egyszerre, de az nem megy, a francba...

zöld

A zöld a természetből jön, mindegyik színt köthetjük a természethez, mégis ez talán a legegyértelműbb kötés. Engem mindig megnyugtat a látványa, az otthont, a kertet, a nyugalmat juttatja eszembe. Azt, amikor rügyeznek az első fák, a fenyők kibontják finom, puha világos zöld fürtjeiket, a fű reggelente friss és harmatos lesz. És ez még csak a kezdet, az legzöldebb az, amikor már minden fa, bokor zöldbe borult, ezerféle zöldbe, langyos szél fújdogál és viszi a tavaszi illatokat. A virágok napról napra váltogatják egymást, szinte félek, hogy lemaradok valamelyik virágzásról, mert minden nap újabb és újabb szín pompázik valamelyik szegletbe. Az ember pedig akaratlanul nagyot sóhajt, besszippantja a tavasz illatát és elmosolyodik. És ez jó, nagyon jó! :)

Majomország

Ezt még régebben raktam össze az ARC pályázatra, de végül nem láttam értelmét elküldeni, kidobtam. Pár hónapja eszembe jutott, hogy ez a szöveg és a kép valahogy mégiscsak összeillik, ezért újból összeraktam. Igen, tudom, szerintem is a kép sokkal több kedvességet sugároz, mint a vers, az én fejemben mégis passzolnak.

Első

Nem is volt bonyolult létrehozni, bár ezt nyilván mindenki tudja, de most már én is... Első lépésnek legyen elég ennyi, a többi pedig majd elindul magától.

Előre felhívom az olvasók figyelmét, hogy gyakran érzelgőssé válnak a gondolataim :)
Halak jegyű, álmodozó típus vagyok, aki néha túlzásokba esik.

Ismét rájöttem, hogy mennyire fontos a barátok szerepe, létezése. Szerencsésnek tartom magam, hogy a barátaim, akik közel állnak hozzám, részei a életemnek. Úgy érzem, hogy ezek a szoros kapcsolatok teszik jobbá, élhetőbbé, tartalmassá, elviselhetővé az életet.