Ősz

Ma több jó dolog is történt, bár az egész napi/heti/havi munkára rányomja a bélyegét egy olyan kampány, ami már hónapok óta húzódik és még mindig vannak módosítások, javítások, a határidők pedig már régen lejártak. De legyünk már pár héttel később és akkor remélem túl leszünk rajta.

Ma taktikai meetingünk volt a csajokkal, azaz csocsóztunk, igaz már 6 óra elmúlt, de azért kitartóak voltunk és négy menetet lejátszottunk. Jó kis feszültséglevezető az biztos. Az egész iroda tőlünk hangos ilyenkor.

Beugrottam a Tesco-ba, már nem először fordult elő velem, hogy előttem ugrik ki egy hal a tartályból a halosztályon. Utoljára nagyon nagy volt, szerintem el sem bírtam volna, ezért kolompoltam az eladónak, hogy jöjjön és tegye vissza. Most egy kisebb tükörponty ugrott ki elém, csapkodott jobbra-balra, kolompoltam megint, mert nem tudtam, hogy meg tudom-e fogni. Végül sikerült, szépen óvatosan megfogtam, nem kapálózott a kezemben és visszapottyantottam a helyére. Szegények, sajnálom őket, hogy egy szűk helyen, összezsúfolva kell várniuk a vesztüket... Próbálnak menekülni, de nem lehet sehová csak a hideg, zord kőre. Nem tudom, hogy ez menekülés vagy öngyilkosság.

A Váci úton, a Vízművek és a Tungsram épületénél a fák szinte összeérnek az út felett, a sárga levelek pedig úgy hullottak alá, mintha eső esne. A fény felülről megvilágította az egészet, olyan volt, mitha egy melankólikus filmben lennénk. Szép volt, kár, hogy nem volt nálam a fényképezőgép.

Dublin távirati stílusban

Szép volt, jó volt, élmény volt. Nem laknék ott, maxiumum a tengerparton :)

Dublin előtt