Ma is...

... fotóztam növényeket, lehet, hogy már unalmas, de szeretem. Vettem áfonyát, amiről mindig Svédország jut eszembe, amikor kimentünk az óriás páfrányos erdőbe négyen meg a kutya, jókat beszélgettünk meg röhögcséltünk, tele ettük magunkat áfonyával és az esti süteménybe is szedtünk több dobozzal. Szóval egy doboz gyümölcs ilyen emlékeket hív elő az emberből... Ez is arra késztetett hogy megint lencsevégre kapjam kis zöld, piros, sárga barátaimat. Közben meghallottam az egyik kedvenc számomat a rádióban és arra gondoltam, hogy akkor most betegség ide vagy oda, jókedvem lesz és kész. Pont. Ja, és megyek ki Szendtendrére a csajokhoz, hajgumit is viszek, mert úgy érzem Lea 6-8 copfot fog ma belőlem kihozni.

Napok

Harmadik napja itthon nyomom a kanapét. A betegség múlik, de még nem vagyok az igazi és persze 3 napja folyamatosan esik az eső. Kezdett nyomasztó lenni. A teraszon a virágok alól folyamatosan le kellett önteni a vizet, ami általában mindig fordítva szokott lenni. Már régen láttam ennyi esőt, nem is nagyon emlékszem rá... Bár biztos volt, csak az én memóriám rövid. A mai volt az első, amikor kisütött a nap, jó volt kimenni a napra, a levegőre úgy, hogy nem kellet az eső elől menekülve közlekedni.
Szeretem a levendulát, bazsalikomot, most pedig már citromfüvet is vettem, nagyon szépen nőnek. A levendulát leszedtem, mert közelebb állt az elnyíláshoz, mint a szépséghez. Persze egyből fotókat kellett készítenem... a terasz, a lemenő nap fénye, a növények illata, az itthoni semmittevés kihozta belőlem.

amazing.mp3

Köszönöm :)

Kukk

Szivárvány

Nyári zápor1

A park és lakói

Még itt ülök bent az irodában, nézek kifelé az óriás üvegfalon át a parkra, ahol a kutyák rohangálnak a lemenő napfényben. A gazdák meg sétálnak, beszélgetnek, kiváncsi lennék miről, ismerik-e egyáltalán egymást... Néhány futó is feltűnik, de ők gyorsan átfutnak a színtéren, a bicajosokkal együtt. Van 2 állandó szereplője a helynek, fura figurák, igazából csak találgatjuk kik lehetnek. Az egyik egy jól megtermett, ötvenes férfi a németjuhász kutyájával. Szinte minden nap kint ül ugyanazon a kövön, napozik. A kutya, a bicikli és a hűtőtáska a fa alatt, az árnyékban. Amikor lemegy a nap ők is távoznak. Ellenben a másik társaság, akik non-stop itt vannak 2 fehér autóval, kicsit gyanúsak is nekem, mert mitha abban a két autóban laknának. Van 2-3 kutyájuk is, egy vagy két zsemleszínű és egy fekete. Gondozottak, a srácok pedig fiatalok. Azt beszéltük, hogy egyszer lemegyünk és megkérdezzük, kik is ők valójában. De szerintem sose lesz bátroságunk. Inkább csak találgatunk minden nap és történetek szövünk innen az ablakból.

Because I'm free...

Pár bátorító szó...

"Fogja meg Vahur! Elharapni a torkát a nyavalyásnak!" (Marci kakas, amikor Vahur Kagot, Vuk apját üldözi)"

"Elmentek, elmentek a simabőrűvel. De miért mentek el? Értem fognak jönni. Biztosan visszajönnek értem. Most már azt sem bánom, ha kikapok. Csak jönnének már! ... Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok! ... Segítsetek Vuknak, a kis rókának!" (Vuk, a családja kiírtása után)

"- Buta vagyok én Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz." (Vuk és Karak)

"Egy-két dolgot még meg kell tanulnod Vuk! A róka nappal alszik, erőt gyűjt a vadászathoz. Éjjel, a sötétben vadászik a mi fajtánk." (Karak)

"Leskelődünk, leskelődünk, kis vörös? Nem láttál még macskát, kicsikém? Hát akkor jól nézd meg a karmaimat külön is!" (Nyaó, a macska Vuknak)

"Karaknak, te fogatlan, vén kutya! Kopasszanak meg a nyűvek! A holló játsszon a szemetekkel! Beképzelt! Felkapaszkodott! Öntelt! Korlátolt! Szemtelen!" (Sut Karaknak)

"Felnőttél, Vuk, ez a nap is eljött. Nem lesz ezentúl róka, aki ne elismeréssel mondaná ki a nevedet. Most már a magad ura vagy!" (Karak Vuknak)

"E'tanáta, Pista bácsi" (az egyik hajtó a Simebőrűnek Karak lelövése után)

"Most maradj csöndben, Vuk! Karakot megölhette a simabőrű, de a rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia." (Karak, a halála előtt)